Egy nagyon örömteli hírről szeretnék beszámolni, személyes érintettségem okán egy kicsit talán félve is, de úgy érzem, hogy egy olyan elismerésben volt ma részem, amelyet a csapatom és főként az általuk végzett kitartó, lelkiismeretes és összehangolt munka nélkül bizonyosan nem érdemeltem volna ki. Így tehát úgy döntöttem, hogy irántuk érzett őszinte hálám és megbecsülésem jeléül én magam írok néhány szót az eseményről:
2018. január 22-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma által alapított Pro Voluntarius Díjat vehettem át amelyet „minden évben azon szervezetek illetve magánszemélyek kaphatnak meg, akik kiemelkedő tevékenységükkel hozzájárultak az önkéntesség kultúrájának fejlődéséhez”.
A díjat Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár úr adta át Balog Zoltán miniszter úr nevében.

Amint említettem, úgy érzem, hogy ezt az elismerést, ill. megtiszteltetést szeretném megköszönni először is a csapatom minden tagjának, akik részt vesznek abban a küzdelemben, amiben egy civil szervezet próbál a lehetőségeihez képest eredményesen működni a mindennapok kihívásaival szemben. Őszintén hiszek benne, hogy minden sikeres vezető mögött áll egy gondos és hatékony csapat. Önmagában, támogatók, segítők, lelkiismeretes barátok – és időnként gondolkodásra serkentő ellenfelek és kihívások – nélkül senki sem lehet sikeres. Én magam szerencsésnek mondhatom, hogy az évek során sikerült egy ilyen csapatot egységgé kovácsolnom, akik képesek egyszerre ösztönözni és visszafogni, ha arra van szükség. Ha valaki megkérdezné, hogy mire vagyok a legbüszkébb, gondolkodás nélkül tudom válaszolni: Rájuk
Szeretném továbbá megköszönni mindazon segítőinknek, akik hol harsányabban, hol halkabban, de mindig velünk vannak és számíthatunk rájuk minden helyzetben. Ha az Egyesületet, a CF-et és mindazokat, akik valamilyen formában érintettek a betegségben, egyetlen Nagy Szerkezetnek tekintjük, akkor talán elmondhatjuk, hogy olyan fogaskerek ők, amelyek, nélkülözhetetlenek a működtetéshez, de fontosságukra csak a hiányukkor ébredünk rá. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni ezért tartottam fontosnak őket is megemlíteni.
Végezetül pedig szeretném megköszönni azon barátainknak is, akik akár személyesen a rendezvényeinken, akár csak virtuális formában, facebookról, esetlegesen külföldről, de velünk vannak, észrevételeikkel, véleményükkel erősítik a Közösséget. Tudjátok jól, nálam ez egy nagyon fontos, központi gondolat, érték és mindenkinek hálával tartozom, aki hozzájárul a Közösség építéséhez.
Kérlek, fogadjátok szeretettel a mai napról készült néhány fényképet, és kívánok mindenkinek hasonlóan eredményes csapatot és csapatmunkát
Marsal Géza
alelnök
FCFBE
2018.01.22


